Kategória: Megcsalás és szakításÚjra életedben az exed?Mindenkinél eljön az a pillanat, mikor megkérdezzük magunktól, vajon jól tettem, hogy szakítottam? Vajon van még esélyem annál, akit régen szerettem és tiszteltem? Ez a sors keze, vagy tényleg csak a saját döntéseink következménye?Nálam most jött el ez a pillanat... négy és fél évig voltunk együtt a párommal, ebbôl négy év csodálatos volt, kisebb-nagyobb buktatókkal, mint mindenkinél. Az egyetemen ismertük meg egymást, minden szépen alakult, aztán jöttek az anyagi és egyéb gondok, de átvészeltük, mindet. Sikerült állást találnia, én befejeztem a sulit, majd odaköltöztem az "ô városába". A karrierje felfelé száguldott (még most is). Egy anyagiaktól terhes dologból közösen felépítettük a saját biztonságos kis világunkat. Alig vártam, hogy megkérje a kezem. Gyönyörû nyári este volt, azt hittem, innentôl nem választhat el minket senki és semmi. Azonban innentôl jöttek csak a problémák. Mintha "nyeregben" érezte volna magát, nem figyelt rám, minden nap meghívta hozzánk a haverjait inni, én meg, mint jó "háziasszony" kiszolgáltam ôket, 11-ig, éjfélig, mikor hogy. Ez odáig fajult, hogy annyira kimerültem, hogy már a munkahelyemen sem tudtam koncentrálni. Eleinte kértem, késôbb könyörögtem, hogy változtassunk! Nem tett semmit... "ez csak egy mélypont, ezt is túléljük" mindig ez volt a válasz... Megkértem, hogy néha beszélgessünk: "Mégis mirôl beszélgessünk?"-jött a válasz... Döntöttem, elhagytam, külön költöztem. Idegen város, csak néhány barát, de maradtam. Eleinte a közös barátaink hülyének néztek minket, hogy miért beszélgetünk (minket még akkor is összekötött valami), új barátnôje lett (aki szintén a baráti társaságunkba tartozott, egyben a munkahelyéhez is). Egyszer egy közös barátunk megjegyezte, hogy ez már beteges... Ennek a barátnak bebizonyítottuk, hogy nem az... Az "új" barátnô persze már nem olyan jó barátom (fújt rám, pedig nem tettem ellene semmit). Eleinte kerestem én is ôt, de a lány miatt lemondtam errôl, ezt meg is beszéltük a volt párommal, én nem keresem. Ez rendben is lett így. Mostanában a volt párom minden nap keres... telefon, e-mail, mikor hogy... Nem értem, mert nem mond semmit, csak keres, kérdez és érdeklôdik... Beszélgetünk! Ez most komoly? Hogy ott kellett hagynom ahhoz, hogy odafigyeljen rám? Nem tudok ezzel a helyzettel mit kezdeni, mert ha egy éve érdeklôdött volna ennyire, akkor nagyon boldog pár le(he)ttünk volna... Az egy év elment, a helyzet megváltozott. Változnak a körülmények, változnak az érzelmek. Kezdek újra kötôdni hozzá. Barátnôje van, nekem azóta sincs senkim... Mit tegyek? Tehetek egyáltalán valamit? Jelentek neki még valamit? Nekem többet jelent ô egy barátnál? Számtalan megválaszolatlan kérdés... (A cikket beküldte: Totof) Ajánld ezt a cikket ismerôseidnek!
 |
|
Minden jog fenntartva © 2010, www.szerelemmel.hu | Médiaajánlat | Jogi nyilatkozat | Kapcsolat: info (kukac) szerelemmel.hu