Kategória: SzerelemAz IgaziAz igazi szerelem felemelhet és porba tiporhat, boldoggá tehet és megölhet, leküzdheti az idôt és lecsókolhatja a ráncokat; csak egy dolog nem történhet meg: hogy elmúlik. Mert akkor nem lenne igazi...Voltál már szerelmes? No nem csak úgy hétköznaposan langyosan, hanem igazán, fergetegesen, hogy másra sem tudtál gondolni, csak Rá, csak Ő kellett, csak Őt kívántad, hogy arra vágytál: bár minden pillanatban melletted lenne? De nem volt. Érzeted már azt, hogy egyszerûen nem tudsz létezni Nélküle, hogy bármerre is jársz, bármit csinálsz, Ő ott van a gondolataidban, mindegy, hogy éppen a fürdôszobában teregetsz, vagy könyvet olvasol, hogy a csillagok alatt sétálsz, vagy éppen a kandallót rakod meg fával…? És eltelt egy év, aztán még egy, és még mindig, mikor tudod, hogy jön, és mikor meglátod, olyan érzés, mintha egy vulkán készülne kitörni a szívedben… A mennybe emel az ölelése, fojtogat a hiánya, és lassan megöl azzal, hogy mindig el kell engedned, hogy mindig vissza kell engedned… valaki máshoz. A szerelem olyan, mint a tenger. Végtelen és mély. Gyönyörû és viharos. Sok színû és titkokkal teli. Ha megkérné a kezemet, egy tengerparton, mezítláb a homokban szeretném kimondani a „boldogító igen”-t. Nem kell menyasszonyi ruha és fátyol, nem kell smink és lakkcipô; még karikagyûrû sem kell, mert felesleges, mert ez jóval többrôl szól, és ezek az evilági dolgok csak mind visszavennének a varázsból. Nem kell násznép, nem kellenek síró és nevetô rokonok, nem kellenek a nagynénik és a nagybácsik. Csak ô és én, homokkal, tengerrel, virágszirmokkal, naplementével, kéz a kézben, örökre… Még jó, hogy vannak álmok. Még jó, hogy tudok álmodni. Most is azzal a másikkal van… pedig tudom, hogy engem szeret, tudom, hogy ugyanazt jelentem neki, mint Ő nekem, mégis napról- napra megaláz, összetör… Nem bírtam tovább a kettôs életét és vége lett. De tudom, hogy eljön az az idô, mikor rám fog gondolni mindig, mikor felbont egy üveg bort, vagy mikor az erdôben sétál egyedül, magányosan… és hiányozni fogok neki, nagyon. És bánni fogja, hogy hagyott elmenni, mert Márai szerint is „Az élet legnagyobb titka és ajándéka, ha két „egyféle” ember találkozik.” És mi ennél „egyfélébbek” nem is lehetnénk… (A cikket beküldte: maya80) Ajánld ezt a cikket ismerôseidnek!
FIGYELEM!
Egy nagyon rövid kérdőív kitöltésével LCD televíziót vagy vásárlási utalványokat nyerhetsz! Ha időben jelentkezel a játékra, nyerési esélyed többszörös lesz! Kattints a képre, és regisztrálj, hogy nyerhess!  |
|
Minden jog fenntartva © 2010, www.szerelemmel.hu | Médiaajánlat | Jogi nyilatkozat | Kapcsolat: info (kukac) szerelemmel.hu