Bedarálós szerelem

Azt mondta tegnap a kozmetikusom, hogy baromira kapjam magam össze, mert nagyon vacakul nézek ki. Ma azt mondta a fodrászom, hogy baromi gyorsan kapjam már magam össze (nem ilyen finoman fogalmazva), mert iszonyat ótvarul festek. Tény.

Lógós, tré cuccok, kitaposott cipők. Javarészt no smink, épphogy megfésült haj, szőrös láb, és a többi is. Kudarcra ítélt fogyókúrák tömege. Mi juttatott ide fél év alatt? Mert az nem lehet indok, hogy mindez azért, mert a pasim is lazán öltözködött. Ilyen volt már korábban is, hogy nem öltöny-nyakkendős divatdiktátor férfi volt mellettem, és simán áthidaltam a dolgot azzal, hogy laza-elegánsan öltöztem.
De most, mintha hónapok óta azon dolgozott volna az egyik felem, hogy olyanná tegyem magam, akiért nem is lehet rajongani, egy lompos, loncsos, rendetlen nő. Minden egy romhalmaz körülöttem, képtelen vagyok rendet tartani, de hogy is menne a külső rend, ha a belső rendem sehol nincs? Mintha hónapok óta tiltakoznék ez ellen a kapcsolat ellen belülről, miközben őrült meggyőződéssel dolgozna a másik felem azért, hogy működjön. Mindezt úgy, hogy menetközben sorban hajtottam el magam mellől olyan férfiakat, akik komolyan gondoltak velem dolgokat.
Miért ragaszkodtam görcsösen egy olyan emberhez, aki nem bánt velem úgy, ahogy az nekem jó? Aki nyíltan bevallotta, hogy nem szerelmes belém, és vélhetően nem is lesz. Ez a tudat őrölt fel. Adtam esélyt. És még adtam. És még. Mert azt gondoltam, hogy beleférhet az, hogy valaki igazából nem szívesen ismeri azt be, hogy egy kapcsolatban jól érzi magát, és menekülne, mert attól fél, hogy benne ragad. De nem. Ez nem. Ez egyszerűen nem szeretett.
De az én szemüvegemen át minden működött. Hol jobban, hol rosszabbul, de működött. Nem tudom, hogy rendelkezett-e annyi jó tulajdonsággal, mint amiket a naplómban is felsoroltam, vagy csak AKARTAM látni ezeket benne. Erős gyanúm, hogy ha valóban rendelkezett volna minddel, akkor nem így ér véget ez az egész, vagy inkább nem ér véget ez az egész. Tavaly ősszel lehetőségem lett volna külföldre menni dolgozni, jó helyre, sőt, nagyon jó helyre. Fél kézzel legyintettem, hogy áááá, nem megyek, mert itt a Peti, és lehet, hogy most áll majd helyre az érzelmi életem. Nem mentem. Ehhez az időszakhoz képest már elég hamar elkezdődött az „én nem vagyok beléd szerelmes, és inkább te se legyél” éra. Gondolom, innen datálhatjuk a végét igazából, a többi csak egy elhúzódó, hol kellemesebb, hol vitázósabb agónia volt. hogy miért nem vetettem véget neki?
Mert hittem abban, amit leírtam az előbb, hogy csak tart az egésztől, de majd 'beleszokik' érzelmileg. És mert nagyon nehéz azt elfogadni, hogy az, akivel egy kapcsolatban vagy, az nem szerelmes beléd, felvállalva ezt. Hogy ő miért nem szakított velem? Mert neki ez nagyon kényelmes volt. Egy nő, aki mindig ráér. Aki értelmes, jó fej, jó szerető. Aki nem balhézik azért (vagy minimálisat), hogy miért nem mutatják be otthon, mutatja meg a lakását (SOSEM láttam a lakását, fél év alatt), akit nem kell drága vacsorákra hurcolni, nem hisztériázik wellness hétvégék miatt, nem kell vele eltölteni egy hétvégét, sőt: még vele aludni sem kell soha, mert némi értetlenkedés után simán elfogadja azt, hogy a delikvens nem tud idegen helyen aludni... Azt hiszem, hogy ennél több megértést képtelenség tanúsítani. Nekem minden jó volt. Időm van, nem hajt a tatár.
De azért van az a pont, ahol az agyam elszáll. Amikor szembesülök, hogy azért van velem, mert „nincs ideje mást keresni”, aztán gyorsan helyesbít: mert a szabadidejét velem tölti.. Persze. Hát hol van ez attól, amire egy nőnek szüksége van ahhoz, hogy egészségesen tudjon működni? Hogy igenis imádják. Hogy azt hallgassa, hogy ő a világ 8. csodája, egy istennő, aki a legkedvesebb, legjobb, mindenben, mindig. Még akkor is ezt akarjuk mi nők hallani, ha történetesen az Illatos úton megélhetési kurválkodunk, és 10 darab fekete fog van a szánkban, meg egy 200 szavas alapszókészlet. Mert a nőket a fülükön át kell meghódítani. Bármennyire is nem így tűnik. Alapvető kémia, és a szavak. Ez a nyerő páros, nem más. A többi adalék, csomagolópapír. Szóval jó voltam, mert ott voltam, mert kéznél voltam, mert nem voltam balhés, nem kértem számon semmit, és ment a dolog úgy magától, gyakorlatilag zéró érzelmi erőfeszítés nélkül. Hogy meddig ment volna? Amíg nem jön egy másik. Egy igazinak tűnő. Amiért villámgyorsan megéri lecserélni a másikat (engem, ugye).
Csoda, hogy nem becsültem magam már semmire? Túl sokáig kellett azt éreznem, hogy baromi értéktelen vagyok. Behelyettesíthető, nyíltan felvállalva és kimondva. Az őszinteség égisze alatt, mert ő nem hazudik nekem, és nem áltat engem. Azért van ám némi különbség az őszinteség, és a különös kegyetlenség között. Ha valaki nem érzi a különbséget, az nagyon nagy baj, valami hozott defekt, amivel foglalkozni kell. Ha direkt csinálja, az egyszerűen szemétség, kegyetlenség.

Nem érzek fájdalmat. Pontosabban nem a fájdalom az első, amit érzek. Hanem az üresség. Pont annak az üressége, hogy nem érzek semmit. Kiégtem, illetve tarlóégetés volt. Jönnek majd újra az új zöld szálak, levelek, csak most időt kérek. Időt, amit magamra kell fordítanom. Mert elhanyagoltam ezt a lányt idebent, észre sem vettem, de nem törődtem vele, már megint szeretetet akartam neki adni, annyira görcsösen, hogy nem vettem észre, hogy mennyire szenved az egésztől. Sajnálom. Sajnálom, hogy így bántam önmagammal, hogy megengedtem azt a luxust valakinek, aki mellettem volt, hogy ne szeressen, és így önmagamat sem tudtam szeretni. A sok órát, amit eddig egy fölösleges férfira fordítottam, most magamra fogom. Mert ebben a kapcsolatban mind a ketten ugyanazt az embert szerettük: én őt, és ő is önmagát.
Sajnálom, hogy ezt tettem magammal. Megpróbálom visszahozni a fényt a szemembe, a csillogást a bőrömre, és újra szeretni fogom magam. Mert megérdemlem.

(A cikket beküldte: onceuponatime)

Ajánld ezt a cikket ismerőseidnek!

Szakítás után kibékülés?
4 évig voltam a volt párommal, egy éve csak szeretnénk, ha megint együtt lehetnénk, de mindig közbejön valami és közben... (tovább)

10 potencianövelő egyenesen a konyhából!
A távol-keleti népek nem csak kilométerekben mérhető távolságban élnek tőlünk, hanem filozófiájuk is gyökeresen eltér a... (tovább)

FIGYELEM!
Egy nagyon rövid kérdőív kitöltésével LCD televíziót vagy vásárlási utalványokat nyerhetsz!
Ha időben jelentkezel a játékra, nyerési esélyed többszörös lesz!
Kattints a képre, és regisztrálj, hogy nyerhess!