Kategória: Dilemma!Próbáljuk meg, vagy sem? Ki tudja a választ? Próbáljuk meg újra? Újra és újra? Az én történetem nem tekint nagy múltra vissza, mert csak egy éves a szerelem, de más ember egy életen át nem veszekszik annyit a párjával, mint ahányszor az én párom szakított velem.Leírom történetemet, melynek még nincs is vége. Ezt ajánlom mindazok figyelmébe, akik egy kapcsolat elején vannak, sok az intô jel, de nem törôdve vele rohannak a vesztükbe, akárcsak én is tettem. Fordulj vissza, ha még teheted. Nem egészen egy éve megismerkedtem egy lánnyal. Én akkor 30 voltam, ô 29. Nagyon csinos nô, kifejezetten attraktív és nagyon impulzív. Állítólag az elsô, vagy a második randi után, tettem valakinek egy megjegyzést, hogy szerintem nem stimmel nála valami. Na igen. Igazam volt. De nem törôdtem vele. Három hét udvarlás után eljött a nagy nap, egymásé lettünk. Szerintem nagyon szép este volt. És jött még egy pár ilyen szép este. Míg nem egyszer felhívtam és hallottam a hangján, hogy valami bántja. Nem mondta meg mi. Inkább szakított velem telefonon. Nagyon kétségbe estem. De két nap múlva kibékültünk. Jött 2-3 hét ami szép volt, minden rendben volt. Utána egy nagyon szép este után, elváltunk forró csókkal, de még aznap közölte telefonon, hogy szakít. Derült égbôl a villámcsapás. Nem mondta meg miért. Összetörtem, de két nap múlva meggondolta magát. Aztán jött a karácsony, minden szép és jó volt. De utána jött még sok szakítás. Májusban odaköltöztem hozzá, hátha az a baj, hogy külön lakunk. A helyzet csak romlott. Egy csodás este után arra kellett ébrednem, hogy azt mondja reggel, hogy megkeresi nekem „azt” a lányt. Nem értettem. Kiderült, hogy arról volt szó, hogy még 6 évvel ezelôtt az akkori párommal esküvôn voltunk. Volt ott egy lány a vôlegényével és ki tudja miért, de az este többször is találkozott a tekintetünk. De a nevét sem tudtam és soha többé nem láttam, egy szót sem beszéltünk. És ô ezt a lányt akarta nekem megkeresni. És még számtalan hasonló helyzet volt, ami ehhez hasonló. Elköltöztem. Visszasírt. Kibékültünk, megint szakítás. Aztán azt mondta, hogy menjek át, bebizonyítja, hogy engem akar, örökké. Két nap múlva minden ok nélkül kijelentette, hogy nincsen jövônk. Otthagytam, elég volt. Őrülten szeretem azóta is, de nagyon sok fájdalmat okozott nekem. Elmentem elmeorvoshoz, ô megerôsített, hogy igen, a barátnômnek személyiség zavara van. Én adtam neki még egy esélyt. Most nyaral. A barátnôjével. Utána megyünk együtt is. És mindannak tudatában, amit hallottam az orvosnál, megpróbálom újra. Minden ismerôsöm szerint rossz döntés, de most, utoljára a szívemre hallgattam. Illetve jó stratégiát dolgoztam ki a konfrontációk elkerülésére, mert nagyon szeretem ezt a lányt. De, ha még sem sikerül, tovább kell lépnem. Akkor végleg kimondhatom, így jártam és nem Ő volt az igazi. Mert az igazi nem keseríti meg a másik életét, hanem megédesíti. Kiderül... a jövô zenéje, de megírom a folytatást. (A cikket beküldte: leonito77) Ajánld ezt a cikket ismerôseidnek!
|
|