|
|
Kategória: Esküvő és házasság Magányban...Teljesen egyedül, mégis családban... Éreztetek már ilyesmit? Én már igen. Most is ezt érzem... Két gyerek... elcsesztem... tudom, de későn jöttem rá. Nem merem azt mondani, hogy megbántam a gyerekeimet, mert imádom őket. De másképp csinálnám, ha újra kezdhetném...Van családom...férjem, gyermekeim... mégis olyan egyedül vagyok. Tudom, ez kissé ellentmondásos, de tényleg így van. 22 éves vagyok. Korán házasodtam, jöttek a gyerekek, minden megváltozott. Az addigi nyugodt életem teljesen felborult. Ráadásul nem is vagyok szerelmes...még soha sem voltam az igazán. Pedig én is úgy képzeltem pici koromban, hogy eljön a szőke herceg, akit nagyon fogok szeretni, és ő is engem, ehelyett dacból hozzámentem az akkor aktuális barátomhoz, aki most már a férjem, mellesleg jó férj, és jó apa, csak nem szeretem. Illetve nem úgy... És mostanság döbbenek rá egyre jobban, hogy én szerelmes akarok lenni.... érezni akarom a borzongtató érzést, amiről mesélnek mások... érezni akarom azt az édes izgalmat, ami megédesíti a szánkat egy csóknál. Még menyasszonyi ruhám sem volt. És lagzim sem. Olyan, mintha meg sem történt volna....csak a nevem emlékeztet arra a napra. Csak mi voltunk, meg a tanúk. Templomi esküvőnk sem volt... csak aláírtuk a papírt, mert mérges voltam anyámra, amiért mindig prédikált, hogy hagyjam a fenébe ezt a kapcsolatot... Most már hagynám én, de...nem tehetem meg sem a gyerekekkel, sem a férjemmel. Ő nagyon jó férj...szeret is.... dolgozik, rendes, kedves, odaadó, csak nem vagyok szerelmes. Ilyenkor mit tehet az ember? Várjak? Hátha találkozok az utcán a Nagy Ő-vel, vagy törődjek bele a sorsomba, hogy két gyerek mellett, akiket imádok persze. Egy elcseszett házassággal senki nem fog rám nézni.... Ki tudja? Irigylem a korombeli lányokat...még máshogy csinálhatják, még nem rontották el az életüket.... még bulizgatnak...pasiznak, szerelmesek.... még élnek. (A cikket beküldte: nyecsus) Ajánld ezt a cikket ismerőseidnek!
| ||||||||