Kategória: Megcsalás és szakításMit tegyek?
31 éves nô vagyok, 14 éve házasságban élek, melybôl kb. 2-3 évet voltunk együtt. Valamiért mindig csak vidéken talált munkát a párom. Van két gyermekünk, egy 11 éves lányunk és egy 2,5 éves kisfiunk.Most egy éve külföldön vállalt munkát, 8-10 hetente látjuk egymást. Amikor hazajön, az elsô két nap normálisan telik, aztán vége mindennek. Hiányzik a szeretet, a megértés, a törôdés és minden, amit egy házasságban egy férfi nyújthat. Nemrég megismerkedtem egy férfival egy társkeresôn. Eleinte csak msn-en beszélgettünk, nem is gondolkodtunk kapcsolatban a nagy távolság miatt. Aztán egyre gyakrabban hívott is. Sokat beszélgettünk és szinte mindenrôl. Nem voltak elôtte titkolni való dolgaim. A kisfiammal váratlanul kórházba kerültünk egy mûtétre. Teljesen kibuktam idegileg. A férjem ezt nem értette, és amikor úgy nézett ki a fiam állapota, hogy még egyszer mûtétre kerül a sor, megkértem jöjjön haza, mert egyedül képtelen leszek végigcsinálni újra. Erre az volt a válasza: ha erre is képtelen vagyok, el kell válni a fenébe. Ez nagyon jókor jött nekem. Pont erre volt szükségem. A lényeg az, hogy eközben a másik ismeretlenül is tartotta bennem a lelket, és úgy féltett minket, ahogy eddig senki sem. Amikor hazakerültünk a kisfiammal, nemsokára rá találkoztunk. Olyan volt, mintha több éve ismertük volna egymást. Szerelmes lett belém, és nekem is fájt az elválás. Pár napot töltöttünk együtt, de a férjemtôl nem kaptam azt meg soha, amit akkor ô nyújtott nekem. Ezek után nem tudom, mit tegyek? Maradjak a férjemmel és érjem be annyival, amit ô ad, vagy kezdjek új életet? És mi lesz a gyermekeinkkel? Annyira boldogtalan vagyok! Nekem ez miért lehetetlen? Miért kell, hogy álom maradjon? (A cikket beküldte: Luca121) Ajánld ezt a cikket ismerôseidnek!
|
|