Most ki a hibás?

Az én történetem egy teljesen hétköznapi történet...kis bukkanóval, amit a kultúrák közti különbségek áthidalása segítene. Segítene, ha tudnám, melyikünk és hol rontotta el?

Bennem nincs annyi tolerancia, hogy elfogadjam ôt, vagy ô valóban ilyen kemény legény, és valóban én vagyok a megbántott fél?
Elkezdem az elején...Megismerkedtem egy sráccal, jóképû, németországi, okos, jópofa...három röpke év, néhány együtt töltött hét és esküvô után kijöttem utána.
Meggyôzött. Hogy inkább tanuljak én nyelvet (életemben nem tanultam németül, sosem tetszett a hangzása sem), adjam fel a lakásomat, a viszonylag jól fizetô munkámat és jöjjek, kezdjek új életet. Megtettem.
Aztán jöttek a gondok. Ha valami nem tetszett, szóvá tettem, ô meg hozzám vágta, hogy hisztizek. Teljesen tisztában volt azzal, hogy nem beszélem a nyelvet, de nyár végén közölte, ne lógjak a nyakán, menjek, az ügyeimet intézzem egyedül.
Otthon olyan önálló voltam, itt miért nem? Mivel dolgozni nem tudok, kompenzálom azzal, hogy minden nap fôzök finomat, kinyalom a lakást és persze eleget teszek minden kívánságnak.
Persze minden vitánk éktelen nagy veszekedéssel zárult, amit persze ráhagytam, mert láttam, nincs értelme a kezdôdô gyomorfekélyemet kiteljesíteni.
Végül eljött ez a hét. Nônapra vacsorával várt (az igénnyel, és a lehetôséggel, hogy megfôzzem), aztán elmosogathattam...másnap reggel hisztisen kelt, nagyon csúnyán beszélt velem, és még ô volt megsértôdve, mikor mondtam neki, hogy normálisan kellene beszélnie.
Na ebbôl is egy oltári vita kerekedett, hogy neki ez a normális, én vagyok a rettenetesen érzékeny, és különben is mindig csak hisztizek, hogy hazamennék, ahelyett, hogy elmennék dolgozni és semmit se csinálok egész nap...
Aztán itt eltört a mécses, és beígértem neki, hogy egyszer arra jön haza a munkából, hogy nem lesz felesége.
Ilyenkor az ember mit tesz? Ha jobb érzésû, legalább megszeppen, és bocsánatot kér, nem? Vagy csak én voltam eddig elkényeztetve, és ez a normális, hogy megsérteni, megbántani lehet a kedves feleséget, semmiféle bocsánatkérés nélkül?

(A cikket beküldte: nm)

Ajánld ezt a cikket ismerôseidnek!

Mi kell a nônek?
Mi kell a nônek? Természetesen egy pasi, aki imádja! Ebben a cikkben mindent leírtam, amit a nôkrôl és különbözô típusaikról... (tovább)

A szerelem, ami mindig az enyém marad...
16 évesen az élet szép...16 évesen nincs az az akadály, amit ne tudnánk leküzdeni...az egész világ a mienk. Én 16 voltam,... (tovább)

Tippek és trükkök a férfiak megszelídítéséhez