|
|
Kategória: Megcsalás és szakítás Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek II.Újból itt fekszem... Már harmadszorra! Itt vagyok, mert jönnöm kellett! Nem akarok semmire sem gondolni, csak történjék már meg. És mégis Ő jut az eszembe. De miért, miért? Jönne már a nagy fehér semmi... Lassan zuhanok és már nem érdekel semmi.Ezt legszörnyűbb álmomban sem gondoltam volna... És megint Ő van előttem...mindent tudok az új barátnőjéről (megtaláltam az iwiw-en) klasszul pózolnak a képen. Boldog a nő. "Jó pasit" talált! Vajon neki is elmagyarázta, hogy csak is az Ő /mármint a nő/ kedvéért kell harmadiknak a pasi? Merthogy nem vállalja fel, hogy neki kell a pasi. És azt sem vállalja fel, hogy a kapcsolat mellett, amiben a nő elfogadta a többes szexszel kapcsolatban a kérését, pasikat szerez magának! Mert mellettem is ezt csinálta. És erről az életvitelről nem mond le. Még ilyen áron sem, ami velem történt! Nem valószínű, hogy Ő beteg, csak hordozó és nekem jól áthozta. És senki sem lehet biztos benne hogy erősebb az immunrendszere, mint az enyém. És akkor durr... Senkinek sem kívánom. Ha tudná az új barátnő, hogy 3 hónapja még nekem velem...a nyelvével stb. és most Ő a soros és vele is ment klubba stb. Mit érezne? Gerinctelenség, amit tesz, ahogy él... Közben cikket ír, ezzel nyugtatja a lelkiismeretét. A felelőtlen házi swinger, a felelőtlen szexhajhászás és egyáltalán a felelőtlenség, amit egyes emberek természetesnek tartanak, eredménye lett, hogy pisilni sem merek, nemhogy a szexre gondoljak. Szép kis árat fizetek. Benne voltam, mert vitt a kíváncsiság, de nem én voltam a hunyó! Vajon az új barátnő megérdemli-e, hogy így járjon, mint én? Nagyon foglalkoztat, értesítem Őt, hogy milyen a párja!! Nem tudom, mit tegyek. Nekem meg kell gyógyulnom, magammal kell foglalkoznom... Ezt bosszúvágynak érzem, ami bennem van. Le kell nyugtatnom magam! Nem szólok, szélmalomharcnak érzem. A volt párom olyan behízelgő. Neki fog hinni. Illetve el fogja hinni, amiket mond neki. Sokára fogja elkapni majd. Csak ha a saját fülével hall, és a saját szemével lát. Talán akkor. De lehet késő lesz! Remélem nem! Mindentől meg akarok szabadulni. Nem gondolni semmire, elfelejteni azt, ami történt. Remélem vége! De tényleg. Mindenki éljen, ahogy akar, és vállalja a felelősséget. Most én is azt teszem. És az Ő felelőssége? Tudja, hogy beteg vagyok. Részvéte az enyém és kész, ennyi. Szeretett ez a pasi igazán? Talán ki kellett volna várni, hogy mi lesz velem. És nem bajba sodorni esetleg mást is. Mindez csak azért, mert szerettem, nem akartam elveszíteni? Ezért érdemlem ezt? Bőrrák a szerelemért! Tudom, ennek a nőnek is hazudik, mint a vízfolyás... tudom, ezt a nőt is átveri már most a kapcsolat kezdetén! Vagy semmi közöm hozzá? De ezt akkor sem érdemli egy nő sem, amin én most átmegyek! Szerinted? (A cikket beküldte: Petani) Ajánld ezt a cikket ismerőseidnek!
| ||||||||