Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze az egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ






Kategória: Esküvő és házasság

A bizalom ára. Kihez mentem feleségül?!

Nem is tudom hol kezdjem el, túl frissek még az élmények, sérelmek, lezáratlan ügyek...
Nagyon szerettem, tiszteltem őt, őszinte, tisztességes, egyenes jellemű, családcentrikus embernek hittem, a viselkedése sem adott okot kételkedésre sokáig. Ennek az ellenkezőjéről meggyőzni senki nem tudott volna, csak a keserű csalódás, a pofonok amiket tőle kaptam, kaptunk a gyerekeimmel. Amikor kénytelen voltam felfogni, hogy ez az ember, akiben én annyira hittem, bíztam, szerettem, tönkretette az életünket! Sajnos minden téren. Anyagilag totális katasztrófát okozott a felelőtlen életvitelével, és amit ez maga után vont, hazugság, gátlástalanság, gyávaság, aljasság, stb. Nagy árat fizettem érte, mire felfogtam ki ő, milyen ember.


Férjemmel 14 évvel ezelőtt ismerkedtünk meg, nagy szerelem volt.
Házasság, gyerekek, többé-kevésbé rendezett élet.
Tehát, 2004 augusztusában összeházasodtunk, 2005 decemberében megszületett az első kislányunk, majd 2008 júniusában a második. Nekem az előző házasságomból már volt egy fiam. 2005-ben lakást vettünk, az első közös gyermekünk már ide született. Egyikünknek sem volt sok mindene, így nehézkes volt az otthonteremtés. Vagyis kockázatos, mert sok hitelt kellett hozzá felvennünk. A férjem hitelekkel jött már a házasságba, amit a lakásvásárlásnál összevontunk a lakáshitellel, hogy egy felé kelljen csak fizetni.
Mivel ő átlagon felüli jövedelemmel rendelkezett, így nem tűnt túl kockázatosnak belevágni.
Egy multicégnél dolgozott középvezetőként, majd gyorsan felkerült a felsővezetésbe, szép karrier előtt állt. 2008 decemberében gazdasági okok miatt megszűnt a munkaköre, elbocsátották.
Nagy érvágás volt, de bíztunk benne talál hasonló munkát, hiszen remek ajánlólevelekkel, megfelelő szaktudással rendelkezett. 2010 áprilisában tudott elhelyezkedni ugyanannál a multinál, csak tőlünk 220 km-re. Mivel így csak hétvégente járt haza, megviselte az egész családot a távolléte, így költöztünk mi a gyerekekkel utána albérletbe.

Szerintem akkor kezdődtek a bajok. Nálunk a férjem intézte a család kiadásait, fizette a hiteleinket, mindent utalással rendezett, amit én soha nem ellenőriztem.
SAJNOS! Nagyon rá is fáztam, nagy ára lett a vak bizalmamnak.
Amíg gyesen voltam, a "háztartási robot" szerepe volt az enyém. Anya, bejárónő, stb. Nem volt vele problémám, mivel imádom a gyerekeimet.
Neki velük semmi feladata nem volt, sem a háztartásban. De nem zavart, mivel sok időt töltött munkával.(?!)
Örültünk, ha a hétvégeken kimozdulhattunk, amikor szabad. Azonban ez a munka nem tartott sokáig. Alig egy évet dolgozott, majd számomra rejtélyes körülmények között, azonnali munkabefejezéssel eltávolították. Pfff, már csak ez hiányzott! Olyasmit hazudozott, hogy valaki hibázott és rátolták. Nagy bajban voltunk akkor, hiszen visszamenőleg is törlesztgetni kellett a hiteleket, albérletben éltünk, stb.
Pár hónapig még megéltünk mert amit én kaptam, plusz 3 gyerek után csp, azt nagyjából félre szoktam tenni. Hazaköltöztünk, de nem a lakásunkba, hanem az anyámhoz. Úgy döntöttünk, amíg nem lesz ismét hasonló jövedelme, amiből finanszírozni lehet az extra magas kiadásainkat, addig így megfelelőbb lesz. Szerencsére féléven belül talált munkát, ugyanolyan jól fizetőt, ugyanabban a pozícióban, amiben dolgozott.
Itt alig járt le a próbaideje, már tudta, hogy nem lesz hosszútávú a munka. Akkor azért már kezdtem érezni, hogy valami nincs rendben vele.
Azt hazudta, megszűnik a munkaköre, persze nem így volt. Végül újra munkanélküli lett. Ez 2012 márciusában következett be. Akkor elkezdett gondolkodni azon, hogy külföldön kellene próbálkozni a munkakereséssel. A komámék kint éltek akkor kb. fél éve Londonban, ők próbáltak segíteni neki. Végül 2013 februárban kirepült.
Egy hónap múlva tudott elhelyezkedni, ez azért nem annyira rossz. Akkor én még bíztam benne, hogy idővel talál munkát a saját területén, amit kint nagyon jól megfizetnek. Hát, ez azóta sem következett be, pedig egy ideig azt hazudta, hogy keres, pályázik folyamatosan.

A további közös jövőnket már oda terveztük, vagyis csak minket a gyerekekkel tartott ebben a hitben, arra csak később jöttem rá, hogy kilépett az életünkből, hátrahagyva a káoszt nekünk, amit okozott. Aztán ami a kimenetele után zúdult a nyakamba, az nem semmi! Hetente 2-3x kaptam sokkot azoktól a dolgoktól, amiket megtudtam róla.
Arra már a levelei zöme a szüleihez ment, amiket meg a mi lakásunk postaládájából vett ki, eldugdosta, nagy részét megsemmisítette.
Az utazása előtti héten az anyám rábízta a csekkek feladását, mivel ő nem dolgozott, ráért feladni. Nem adott fel semmit, meglopta az anyámat! Amit én természetesen akkor nem hittem el, inkább neki hittem, hogy nem tudja hova tette a szelvényeket. Csak amikor jöttek hetek múlva a felszólítások, akkor voltam kénytelen rádöbbenni, mit tett. Erre az anyja, hogy reagált amikor mondtuk neki?! Nem kellett volna rábízni!
A fiára, mint felnőtt emberre, családapára, nem szabadott volna szerinte csekkek feladását bízni! Na remek, nem csoda, hogy itt tartunk!
Azt hiszem, ekkor jogosan tettem fel nekik a kérdést, hogy ha ők tudták, hogy a fiúk egy felelőtlen piti csaló, miért nem figyelmezettek?!
Mivel az itthoni telefonszámát itthon hagyta nekem, (vagyis egyiket, mert mint kiderült több is volt, én meg feltöltős voltam, így arra már nem volt szükség) több ügyéről is értesültem. Például hogy hiteleket vett fel a hátam mögött, amiket nem fizetett, (én marha azután fizettem őket, amíg munkanélküli nem lettem) aztán megindult a lavina. Volt évekkel azelőtt, még az első munkanélkülisége idején keletkezett folyószámla tartozás, aminek rég le kellett volna járnia és nem is volt nagy összeg, alig 400 000ft.
Ezt sem fizette évekig, mire kifizetésre került, lett belőle több mint másfél millió. Amíg nem laktunk a lakásunkba, nem fizette a társasházi költségeket, amikről szintén úgy tudtam, fizeti. Ennek a költsége végrehajtási eljárással terhelve 3 000 000-ba került. Plusz, mikor elhelyezkedtem, tiltották az én fizetésemből. Ennek kifizetéséhez az apósom eladta az autónkat, és velem akart kölcsönt felvetetni. Szerencsére ez nem sikerült, adott hozzá az unokatestvérem, és ők. Azzal tisztában voltam, hogy a munkanélküli időszakokban nem tudunk fizetni, de ő 2010-es évtől akkor sem fizetett, amikor dolgozott. Csak én tudtam úgy, hogy utal mindent. Volt diákhitele, amit szintén nem fizetett, ez büntetésekkel, mindennel együtt kb 2,5 millióba fájt, pedig állítása szerint kb: 200 000-et vett fel. Ezeken felül voltak még ilyen-olyan tartozásai, amiket a szülei fizettek ki. Akik sokkal előbb tudtak jó pár adósságáról, mint én, de velem nem közölték, nem figyelmeztettek, hogy nézzek utána, hogy rendezi az anyagi dolgainkat.
Mi a kiutazása után beköltöztünk a gyerekekkel a lakásunkba (2013-ban), mert abban bíztam, illetve abban egyeztünk meg, hogy azért dolgozik kint, hogy rendezzük a helyzetünket. A postaláda tele volt, de mivel a kulcsot eltüntette, ami mindig nála volt, így fel kellett feszíteni, amit az apja tett meg. Hát abban is felszólítások, végrehajtói levelek, volt ott mindenféle meglepetés. Plusz találtam 3 hátizsáknyi eldugdosott hasonló tartalmú leveleket. Fizetési papírokat, csak 100-200 ezer Ft-tal tudtam kevesebbnek a fizetését, mint amennyi volt, plusz negyedéves prémiumok. Fogalmam nincs, hova, mire kellett neki az a rengeteg pénz, havonta több százezret költött el. Én azt sejtem, hogy belekeveredett valamibe. Na és az anyámnál is keresték többször, amolyan fura kinézetű alakok, hogy tartozik nekik. Utoljára pedig egy levelet hagytak nála, akkor is valami tartozásáról volt szó. Sajnos nem jutott eszébe a szüleihez küldeni őket, én azt tettem volna. Találtam az utolsó előtti munkahelyéről írásos figyelmeztetést, amiben lopásról volt szó, és egyértelműen leírták, hogy a következő eset azonnali elbocsájtással jár, ami be is következett. Valószínű, hogy ezért sem talál külföldön munkát a saját területén, mivel ebben a pozícióban már jól lecsekkolják a jelentkezőket, és szinte biztos, hogy belefutna korábbi partnerekbe. Ha nem jön a lehetőség a lakásunk megmentésére, a családi csődvédelem, amit igénybe tudtunk venni, elúszik a lakásunk és az anyám háza, autója mindenünk. És basszus, nem érdekelte sem őt, sem az elit szüleit, hogy mit művelt, mi lesz a gyerekekkel, velünk, semmi! Eleinte, ahogy derültek ki a dolgok, mintha csodálkoztak volna a szülei, de miután 2015 év elején beadtam a válópert, elszabadult a pokol.

2014 nyár elején megindult a végrehajtási eljárás a lakáshitelünk ügyében, mert nem fizette. Nekem első körben elvitték az összes fizetésemet pár hónapig, mert 50%-át tilthatták munkabérből, a másik 50-et inkasszálták a folyószámlámról. Augusztusban közös megegyezéssel eljöttem a munkahelyemről, gondoltam ezért én nem dolgozok!
Nem beszélve arról, hogy mennyit égett a pofám (egy kis logisztikai cégnél dolgoztam), hogy rendszeresen a végrehajtó keresi fel a munkáltatómat. Mire az eljárás megindult, az ő nevén már semmi nem volt.
A lakáshitelünk 2 részből állt, amit a lakásra vettünk fel, és egy személyi hitelből, amiből az ő a házasságunkba hozott adósságát fizettük ki. Ezt a végrehajtó az anyám nyugdíjából tiltotta. Na és természetesen sem őt, sem a családját nem érdekelte, szerintük ez így rendben volt, hogy az anyám fizeti a hitelét, miért volt annyira hülye, hogy kezességet vállalt ezért az emberért! Természetesen semmilyen módon nem egyenlítette sem az anyám felé, amit helyette fizetett, sem az nem érdekelte, hogy nekem az általa okozott végrehajtás miatt szűnt meg a munkaviszonyom. Amit tőlen elvittek, az sem érdekelte, a lényeg, hogy őt nem érték el, neki semmit fizetni nem kellett. Ami még felháborító ebben, hogy ő és a családja, még engem állítanak be munkakerülőnek! Mint akik fel sem fogják, hogy a munkaadóknak ez derogál, ha a munkavállalónak húszon milliós végrehajtási ügye van! Nem elég a kár, ami engem emiatt ért, hogy másfél éve nem dolgozok, csak alkalmi munkavállalóival tudtam néha!
Amúgy a válóper beadása előtt én felajánlottam neki, hogy legyen őszinte, mondja el mit művelt évek óta és miért. Erre nem volt hajlandó, továbbra is hülyének nézett!
Sok millióba kerültek az ostobaságai, kétes ügyei.

Pedig mennyire szép, nyugodt életünk lehetett volna, minden adott volt hozzá. Már a lakáshitelünket is tudtuk volna talán rendezni, ha tisztességesen végzi a munkáját a munkahelyén, felelősségteljes, nem kell neki eljönni mindenhonnan, ki tudja miért, tisztességgel rendezi a fizetnivalókat. Fogalmam nem volt kivel, milyen emberrel éltem együtt, döbbenet! Ezért hibáztatom magamat is, nem szabadott volna ennyire vaknak, naivnak lennem, ilyen eszetlen módon megbíznom benne! Bár még mindig azt vallom, hogy egy házasság alapja a kölcsönös bizalom, tisztelet, amivel nem szabadna visszaélni. Mindenesetre én biztos nem fogok többet így,ilyen módon senkiben bízni!

Komámékról még pár szó, akik segítették kijutni, elindulni a kinti életben: Nagyon jó kapcsolatot ápoltunk velük, egy háztömbben is laktunk egy ideig. Ők kiköltöztek Londonba, miután
mi haza az anyámhoz. Amikor a férjemnek, vagyis már ex csak, lett kint állása, lakhatása, vagyis már nem volt rájuk szüksége, elkezdte előttem áztatni őket. A lényeg az, hogy azt akarta elérni, hogy szakítsam meg velük a kapcsolatot, mert ő ezt tette. Komám teljesen le volt döbbenve, nem értett semmit. Csak ahogy az ügyei derültek ki előttem, meg a szándéka, akkor jöttünk rá, hogy el kellett őket távolítani, hogy felém semmilyen információval szolgálni ne tudjanak az ő kinti életéről.

Remélem nagyon kevés ilyen jellemű ember van, aki ilyen tettekre képes. Talán lehet a történetünk tanulság másoknak, hogy bárhogy is szeretnek egy embert, az életük minden részét, ügyét tartsák az ellenőrzésük alatt. Nekem is ezt kellett volna tenni. Köszönöm, hogy elolvastátok!
(A cikket beküldte: P Tünde)



Holdvilágos éjszakán, miről álmodik a lány ...dik a lány ...dik a lány...
Azaz hogyan menjünk "elegánsan" férjhez... Reggel képeket keresgéltem a neten, és megakadt a szemem az újabban nagyon felkapott esküvői-rendezvényes hirdetéseken. Belekukkoltam. Egy aránylag "olcsó" és "silány" "ereszdelahajam" csak!!! 900.000 huffos pízt... »

Kigyógyulni a szakításból
Ezt a barátnőmnek írtam, aki nemrég ebben az élethelyzetben találta magát. Talán segített neki, talán segíthet másoknak is. Úgy gyógyulhatsz ki a szakítás okozta fájdalomból, ha végigjárod az utat, ami a gyógyuláshoz vezet. Kétségtelenül nehéz elviselni ezt az... »





Minden jog fenntartva © 2018, www.szerelemmel.hu | Jogi nyilatkozat / Adatvédelmi tájékoztató | Kapcsolat: info (kukac) szerelemmel.hu | WebMinute Kft.