Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze az egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ






Kategória: Társkeresés és randizás

"Az igazság odaát van."

Aki olvasta előző cikkeimet, jobban fogja érteni a mostani írásomat.
Lehet, hogy egyesek elítélnek az interneten való megismerkedésem miatt, de megsúgom, nem vagyok rossz kislány. Reméltem, hogy mint elvált, két gyermekes, 37 éves nő, nem kell apácaként leéljem az életem.


Bevallom töredelmesen, hogy az előző életből való kiszakadás nagyon sok jót tett nekem. Valósággal felpörögtem, a helyváltoztatás is jót tett, hogy egy idegen városba voltam betanulni az új munkahelyem teendőit. Élveztem a zsongást, azt, hogy észrevesznek, még így 30 fölött is, a pasik (még a fiatalabbak is), kedvesek voltak, kacérkodtak és én viszonoztam a kedvességet. Így nagyon jó barátok lettünk valamennyien, olyannyira, hogy mire visszakerültem a városomba, az addig üres létem megtelt élettel, barátokkal, akik nagyon jó kollégáim voltak évekig.
Szabadidőmben játszottam egy nagyon jó kvízjátékkal, amit a gyermekeim mutattak meg. Sokszor játszottunk egymás ellen, játék közben társalogtunk, és nem egy alkalommal az idegen játékostársunkkal is.
Nagyon sok érdekes emberrel ismerkedtem meg és tapasztaltam meg az elkeseredettségtől, a naivitáson át az álnokságig sokféle hozzáállást.
Sokan azt mondják, hogy nincs értelme az interneten ismerkedni, mert az emberek másnak adják ki magukat. Lehetséges, a hölgyek fiatalabbnak, elesettnek. Egyes férfiak macsónak, vagy dúsgazdagnak. De ez mit sem számít, mert senki sem olyan intelligens, hogy minden hazugságát észben tartsa, és előbb-utóbb elszólja magát valamilyen módon és lebukik.
Mesélek a tapasztalataimról, hiszen én is beleestem egy pár csapdába, ameddig rá nem jöttem hogyan kell kivédeni ezeket.

Van pár aranyszabály, amit azért elárulok az elején, mit nem szabad az interneten:
1. Soha ne add meg a címed és a telefonszámod egy chatre való jelentkezéskor.
2. Ha a rendszer mégis kéri, biztosan van olyan lehetőséged, hogy letiltod, így nem lesz publikus, magyarul: az adatlapod olyan részét fogják látni a népek, amit te is meg akarsz mutatni.
3. A regisztrációkor a rendszer kér egy „nicket” azaz egy álnevet, ami semmiképpen ne legyen az igazi neved. Találj ki egy fantázianevet, de ha kihívó a nicked, ne reméld, hogy megkímélnek. Ha „cicamica” leszel, úgy is bánnak veled. Ha pl. „Tillberry” akkor biztos inkognitóban maradsz és tisztelettel beszélnek veled.
4. Mindig figyelj, hogy kivel állsz szóba. Alkoss pár kérdést, amiből esetleg megismerheted azt, akivel beszélsz, a válaszaiból következtethetsz.
5. Arra is fel kell készülnöd, hogy ha nem írsz helyesen, kicikiznek.
6. Ha megismerkedsz valakivel, első alkalommal SOHA ne találkozz vele egyedül, mindig legyen egy kísérőd, és ha lehet séta vagy kávézó legyen a helyszín.
7. Ha van kamerád a géphez, chat előtt jobb, ha láthatatlanná teszed, az, akit nem szívesen akarsz bevonni a lakásodba, így megelőzheted, hogy lássa.
Visszatérve a tapasztalataimra.
Játék közben beszélgettem több játék során több emberrel, viccelődtünk a kérdéseken, kommenteket írtunk, így szórakoztatóbb a játék. Egy alkalommal, egy játékossal tovább beszélgettünk, mert egy kérdés lehetséges válaszának helyességével nem értettünk egyet. Mindketten utánanéztünk a neten és mivel nem találtunk egyértelmű választ ki-ki a maga módján védte az igazát. Sokáig eltartott a szócsata, mígnem szinte haraggal mondtunk egymásnak jó éjt.
A legközelebbi alkalommal az illető meghívott privát chatre és ott belátta a tévedését, miszerint nekem nagyobb részben volt igazam és ezért elnézést kér. Témát váltottunk és jót dumáltunk. Sokadik alkalommal kérte, hogy beszéljünk msn-en mivel ott kényelmesebb, nem kell írogatni és az ember, ha képről is, de láthatja, kivel beszél. Én még nagyon kezdő voltam, hiába tagadtam le a kamerám létezését sajnos nem sikerült, mert az illető látta. Videó hívást intézett, én pedig naivan fogadtam. Éppen a családjáról mesélt, hogy milyen rosszban van a feleségével, hogy az folyton üvölt vele, nem bírja sokáig, hogy az asszony tuti megcsalja. Először nem hittem a szememnek, amit látni véltem. Elég homályosan, de a képen jól ki lehetett venni, amint az illető letolt gatyával éppen arra próbál rávenni, hogy mondjam meg, átlagosnál mennyivel nagyobb a csúnyája. Én pedig még sajnálni kezdtem a szemetet!
Mondtam, hogy ezt nem vártam volna tőle, ő meg csak röhögött. Igazán az volt a kényelmetlen, hogy tiltottam és másnak kiadva magát újból megjelent és írogatott mindenféle perverz dolgokat. A vége az lett, hogy törölnöm kellett az egész msn profilomat a kellemetlenség miatt, hogy megszabadulhassak tőle.
Ez volt a legdurvább eset, ami történt velem, ami után megtanultam az internet törvényeit és alkalmaztam is őket.
Meg kell mondanom, sokkal több pozitív élmény ért az után, hogy megalkottam a kérdéseimet, ami szerint ki tudtam szűrni a komolytalanokat. Nem is gondoltam, hogy ennyi tanult ember keresi a másik ember társaságát az interneten, ahol kibeszélheti búját-baját akár a munkahelyéről, akár a családi életéről, tudva azt, hogy a felettese vagy párja soha nem tudja meg, hogy ő esetleg tanácsot kért és kapott kilátástalanságára. Mert igen, kap, mindenki segít, akár csak itt a Hoxán. Ebben nincs semmi rossz, mert ha egy kapcsolat menthető az megmentődik, amelyik nem, sajnos megszakad.
Ilyen helyzetben volt egy játékostársam is, akivel sokat beszélgettem, nagyon bánatos volt, mert romokban hevert a házassága. Nem voltak fiatalok, a férfi 45, a nő 42 éves volt. A nő könyvelő, a férfi vezető beosztásban. Jó kereset, ideális élet, imádták egymást, ameddig a nő teherbe esett. A terhesség alatt a nő depressziós lett és zárkózott, szülés után nem bírta ellátni a picit és ez a férfi feladata lett. A férfit hibáztatta a terhességéért, a boldogtalanságáért. Gyógyszeres kezelés mellett is agresszív volt és türelmetlen. Emiatt a gyermek az apa mellett érezte magát biztonságban, amiért a nő gyűlölte mindkettőjüket. Áldatlan állapot volt a gyermeknek is és az apának is.
Szegény férfi ki szeretett volna lépni a házasságából, de a feleségét sem akarta magára hagyni. Minden alkalommal próbáltam tartani benne a lelket, hogy lesz még szép élete, ne adja fel. Szegény felesége nem tehet róla hogy beteg, legyen vele, türelemmel, de éreztem, hogy a lelke zokog az elkeseredettségtől. Imádott velem beszélgetni, minden este úgy búcsúzott el, hogy „ az angyalok vigyázzanak rám, hogy holnap is beszélgethessünk”. Valósággal kapaszkodott belém, mintha én lettem volna a mentőöve. Egy este, amikor búcsúzni készült mondtam neki, hogy sajnos nem leszek egy darabig, mert elutazom és kitört belőle az érzelem. Hogy nem hagyhatom el, mert neki csak én vagyok. Imád velem lenni, pedig csak egy profilképet látott rólam. El akart hozzám jönni, még aznap este. Azzal tudtam leállítani, hogy ameddig nem teszi tisztába az érzelmeit és az életét nem tudok vele mit kezdeni. Ott van az imádott felesége, ha újra beszélgetni kezd vele és foglalkozik vele, esetleg elutaznak valahova, hogy a nő is érezze, hogy szükség van rá. Ez megmentheti a házasságát, ha pedig nem, akkor el kell válnia, mert az életét csak tiszta lappal tudja újrakezdeni. ÉS ezzel elbúcsúztam tőle. Nem utaztam el, de éreztem, ha tovább beszélgetek vele, egy családot szaggatok szét.
Nem tudom abban az esetben jól döntöttem-e, meggyógyult-e a hölgy, együtt vannak-e még?
Nem akartam hiú reményeket kelteni abban a férfiban, csak segíteni akartam neki, mert én is voltam mélyponton és jól esett, ha valaki figyel rám és segít, én is csak segíteni akartam és semmiképpen sem egy szánalomra épített kapcsolatot, hiszen egy jó barátnak tekintettem őt. Soha nem fogom megtudni...
A mostani férjemet is ugyanebben a játékban ismertem meg, csodálatos ember, pártatlan és őszinte volt hozzám, amikor a harcomat vívtam a volt férjemmel. 3 hónapig csak írogattunk nap, mint nap elmesélve a történteket. Olyanok voltunk egymásnak, mint a testvérek. Nem volt tabutéma egymás előtt. Én elmeséltem a pasival történteket, ő pedig a kinti ügyeit- bajait, amikor egy este bevallotta, hogy szerelmes belém.
És ekkor érkeztünk el oda, amit mindenki elítél és nem hisz benne. Az interneten kötött barátság, majd szerelem.
Létezik az, hogy az ember úgy szeret bele valakibe, hogy azt nem is látja... beleszeret a gondolataiba , a hitvallásába, abba, ahogyan az illető a dolgokat értelmezi.
Én úgy érzem, igaz szerelem így születik, amikor a lelkek találnak egymásra és nem a szemek.
Amint a cikkeimben leírtam, nem volt sem gazdag, sem szép a mostani férjem, de a tény, hogy ránézek, és tudja, mit szeretnék, hogy váratlanul egyszerre mondunk ki dolgokat, ráadásul azonos szavakkal, több mint bizonyíték arra, hogy lelki társak vagyunk.
És igenis aki szívből szeretne egy komoly kapcsolatot, az internet segítségével rátalál az igazira, csak hinni kell benne, adni kell önmagad és komolynak lenni.
Ha belegondolok, hogy a párom viharsarki, én bakonyi. Ő 1000 km-re dolgozott nyugaton, én Erdélyből származtam el. Mindketten 1991 augusztusában kötöttünk házasságot egy másik emberrel, mindkettőnknek 2001-ben romlott meg véglegesen házassága, ha nincs az internet, hogyan találkoztunk volna? Kíváncsi lennék…
(A cikket beküldte: JudyTim)



Karambolból szerelem...
Cseppet sem romatikusan induló találkozásból, szerelem lett... Még most sem tudom, miért akkor, miért pont így, miért velem? Talán a sors műve, így van megírva a nagy könyvben? Vagy a véletlen egybeeséseknek köszönhető a kapcsolatunk?? »

Ember tervez, Isten végez...
Kelj fel! Ha biztosan tudnád, hogy halálos beteg vagy, ha kevés lenne hátra értékes idődből, hogy hasznosítsd az életed és eltöprengj azon, ki vagy, nem pocsékolnád az idődet önmagad kényeztetésére, félelmeidre, letargiákra vagy ambíciókra. Nos, azt mondom neked,... »





Minden jog fenntartva © 2019, www.szerelemmel.hu | Jogi nyilatkozat / Adatvédelmi tájékoztató | Kapcsolat: info (kukac) szerelemmel.hu | WebMinute Kft.