Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze az egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ






Kategória: Társkeresés és randizás

Drága Mama

Egy elképzelt társkeresős randi. Az ismerkedés a neten történt, aztán a főhősnő valóságban is találkozik a kiszemelt hímneművel. Kellemes estének indul, de aztán jönnek a meglepetések!
Érdekesek egyébként ezek a társkereső oldalak. Vannak tapasztalataim - főként negatívak. Vajon miért gondolja a legtöbb férfi, hogy egy negyven feletti nő már csak szexpartnert keres?!


Ideje volt elgondolkoznom azon, hogy rossz pályát választottam, mármint ha a párra lelés esélyeit nézzük. A pedagógus elnőiesedett szakma. Már a főiskolán is csupa csajszi vett körül, aztán ez már csak így maradt a munkahelyemen is. Flört kollégával, kilőve! Valahogy mindig is az ellenkező nem vonzott.

Eljártam én szórakozni, de 7 barátnőmmel egyetemben. Melyik épeszű pasi lép oda 8 nőhöz, hogy az egyikkel közölje, bejön neki? Nem akadt ily merész lovag.

40 évesen aztán (nem minden rábeszélés nélkül) úgy döntöttem, legyen, aminek lennie kell, regisztrálok a net egy (aztán később kettő, három stb.) társkereső oldalán. Az első nagy tanulság az volt, hogy végre igazán megértettem a következő szólást: nagy az isten állatkertje, de alacsony a kerítés. Amelyik hölgytársam szeretne jókat kacarászni, javaslom az ilyen oldalak böngészését!
Már-már feladtam a dolgot, mikor jelentkezett egy - a képe alapján legalábbis - egészen embernek látszó jelenség. Levelezni kezdtünk, és én egyre inkább úgy éreztem, van ebben a férfiban valami, ami talán el tudna varázsolni. Nem igazán a külseje fogott meg, bár a mosolya nem volt átlagos. A gondolkodásmódja vett le a lábamról. Annyira értett a nők nyelvén! A leveleiben mintha csak a saját gondolataimat olvasnám vissza. A házasságról alkotott véleménye is teljesen egyezett az enyémmel.
Viszont találkozóra sohasem célzott. Addigra én már annyira a föld fölött jártam (kb.3 méterrel), hogy ez fel sem tűnt - egy ideig. Aztán kezdtem furcsállani a dolgot. A barátnőimmel is megtárgyaltuk, hogy egy hús-vér pasi azért nem csak lelki életet szokott élni.
Végül is én voltam az, aki felvetette a személyes találkozó gondolatát. Egy étteremben beszéltük meg a randevút, gondolván, ha tán nem jövünk be egymásnak, akkor is elmondhatjuk, hogy legalább egy jót vacsoráztunk.
Izgatottam készülődtem. Fodrász, kozmetikus, volt minden. Még egy új ruhával is megleptem magam, bár ennek a pénztárcám nem igazán örült. Mondhatják nekem, hogy a valódi szépség belülről fakad! Megfelelő összeg ráfordításával rút kiskacsából is hattyú válik! Nekem is sikerült egész dögösre feljavítani magam. Még egy megelégedett pillantás a tükörbe, és aztán hajrá!
Ő már az étterem előtt várt. Megismertük egymást, hisz sok képet láttunk egymásról. A mosolya élőben még csibészesebb volt.
Beléptünk, és elkezdődött egy (majdnem) tökéletes este. Kedves volt, figyelmes, igazi úriember. Lesegítette a kabátom, kihúzta nekem a széket…nem is emlékszem, mikor volt ilyenben utoljára részem. Talán azért, mert még sosem?

Akkor kezdett furcsává válni a dolog, mikor immáron harmadszor kért elnézést, mondván, hogy a mosdót kívánja felkeresni. Desszert közben konkrétan tíz percre tűnt el. Arra gondoltam, ha izgulok, az én emésztésem is meglepő dolgokra képes.
Befejeztük a vacsorát, felsegítette a kabátom, és kiléptünk az étteremből. Olyan boldog voltam, hogy legszívesebben körberepültem volna a kerületet. Álltunk egymással szemben, és éreztem, hogy most, igen, most fog elcsattanni az a csók, amikről eddig csak kiégett háziasszonyoknak szóló füzetecskékben olvastam, és meglehetősen kétségbe vontam létezését.
Megfogta a kezem…és itt meg is állt. Kérte, hogy kövessem az autójához. Talán rögtön a lakására visz? - gondoltam. De nem bántam, hisz már teljesen levett a lábamról.
A kocsihoz érve kinyitotta az anyósülés felőli ajtót és a szó, hogy „anyósülés” valódi értelemet nyert.
Egy idős hölgy ücsörgött ott, meglehetősen unott arccal. Álmaim férfija pedig lelkesen bemutatta:- „Drágám, ő itt az édesanyám. Eljött, mert látni szeretett volna téged. Azért álltam fel az asztaltól olyan gyakran, mert tájékoztatnom kellett őt a fejleményekről. Tudod, a barátnői teletömték szegény fejét mindenféle kalandornőkről, akik a net segítségével hálózzák be áldozataikat. De ne aggódj, rólad azt mondta, bár kicsit molett vagy, de anyának jó leszel!”
Ha rajzfilmfigura lennék, pocsolyává folytam volna. Így kénytelen voltam saját - bár kissé remegő - lábaimon távozni valami átlátszó kifogásra hivatkozva. Soha többé nem válaszoltam a lovagom méljeire, hívásaira.

Hosszú időbe telt, míg újra képessé váltam keresgélni. Azóta az első kérdésem mindig az: „És a kedves mama? Él még?”



(A cikket beküldte: Gabci68)



"Van mi sosem múlik el..."
3 éve "ismerem". Sosem találkoztam még vele, csak képről láttam. De mintha szerelmes lennék belé. MIÉRT? Miért nem felejtem el?! Miért történik ez? Miért nem múlik el? Miért érzem ezt? Akkor inkább a munkát választom egy életre! Minthogy legyen családom és mással... »

Lelki társ és egyéb izék
Sokat beszélgetünk mostanában a szerelemről és a lelki barátságokról. Beszélünk róla, ahelyett, hogy kiélveznénk minden percét. Hát nem lehetetlen egy dolog? Minek annyit beszélni, amikor egy ölelés mindent elmond? Regéket hallok a a haverjaimtól a lelki... »





Minden jog fenntartva © 2019, www.szerelemmel.hu | Jogi nyilatkozat / Adatvédelmi tájékoztató | Kapcsolat: info (kukac) szerelemmel.hu | WebMinute Kft.