Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze az egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ






Kategória: Megcsalás és szakítás

Exek, szakítások

Mi áll a szakítások mögött és mi van utánuk? Miért érdemes elszakadni a másiktól, mint inkább barátoknak maradni? Valakinek megy a szakítás utáni barátság, valakinek nem. De miért van ez? Pusztán nézőpont kérdése?

Biztosan mindenki szembesült már azzal a ténnyel, hogy gyakran nem könnyű elszakadni az extől, főképp, ha friss a szakítás vagy az illető nem tud lélekben is elszakadni.
Ilyenkor van az, hogy legyünk barátok, és persze mindig van úgy, hogy a másik iránti figyelem és megértés nem baráti jellegű, csak épp az illető nem tud szakítani a másikkal.
A szakítás eléggé összetett fogalom; lehet fizikai (külön vagyunk, megszakítunk mindenfajta kontaktust), lehet lelki (már nem vagyok rászorulva a másikra mentálisan, meg tudok állni a saját lábamon). A legtöbb embernél a szakítás, mint folyamat, mindig sok bonyodalommal, fájdalommal jár. Maga a személyközi szakítás lehet békés, illetve ellenséges. Békés szakítás esetén van az, hogy legyünk barátok.
Emögött az állhat, hogy féltjük a másikat, emberileg sajnáljuk, hogy tönkrement a kapcsolatunk és részvétből azért ott állunk a másik mögött és támogatjuk. De ennek semmi értelme, hisz csak az elszakadást nehezítjük meg. Amikor találkoznak a felek, mindig a másikban több érzelem van, ami még a múlthoz köti és így kialakul egyfajta távolságtartó ragaszkodás. Ha viszont a szakítás dühből, keserűségből fakad, annak is megvan a veszélye, hogy az ember megbánja, elkezdi magát hibáztatni, majd keresni a másikat és inkább lenyeli a sok keserűséget, minthogy belássa, a kapcsolat nem működött.
A szakításnak nemcsak lelkileg, de fizikailag is meg kell történnie. Meg kell állni, hogy keressük a másik társaságát, kell, hogy csillapodjanak a kedélyek. Utána jön a fájdalom, az önrágalom, a düh és kétségbeesés hullámvölgye, ami talán a legrosszabb része a szakításnak. Hiába akarnád ezeket elnyomni, nem lehet, mert még ha magadnak nem is ismered be, de ott van a szorító érzés a mellkasodban és egyszer valami folytán kitör.
Akkor jössz rá, hogy jobb kisírni magadból a fájdalmat és abbahagyni az önsajnálatot. Ekkor újra kell fogalmaznod az életelveidet, leszűrni a tanulságot és belevésni az eszedbe, hogy ezt és azt soha nem fogom megengedni, eltűrni. Kell keresni ilyenkor valami nagyon jó elfoglaltságot, ami boldoggá tesz és lefoglal. Itt a hangsúly a boldogságon van, hogy rájöjj, magadat is boldoggá tudod tenni.
De van olyan eset is, mikor az ex zaklatja a jelenlegi barátodat.
Békés elválás, legyünk barátok, havonta baráti csevej telefonon. Persze ez csak barátság…mit vagy úgy oda - kérdezi a pasink. Hogy miért? Mert az érdeklődés az el nem szakadás jele. És vajon a másik fél, mint nő erre mit szóljon? Először félvállról veszi, majd egyre jobban elkezdi zavarni. És mikor megtudja, hogy az ex csaj egyedülálló egyre jobban fenyegetve érzi magát. Eddig még csak barátság volt köztük, de a nők gyakran visszatáncolnak és egy három éves kapcsolat mögött sok emlék van, ellentétben egy egy évessel, ami egyébként is zűrösen kezdődött.
Ilyenkor mit tehet a nő? Értésére adja a pasijának, hogy nem akarja, hogy többet valaha is beszélgessenek. Persze ilyenkor mi vagyunk a zsarnokok, hogy megtiltjuk neki!
Egy szó, mint száz, az exek veszélyt jelentenek a jelenkori kapcsolatra, főképp ha „legyünk barátok elvű” a szakítás és kölcsönös az érdeklődés. Mindig a másik fél felől több van, mint barátság, még ha nem is ismeri be…
(A cikket beküldte: rem87)



Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek II.
Újból itt fekszem... Már harmadszorra! Itt vagyok, mert jönnöm kellett! Nem akarok semmire sem gondolni, csak történjék már meg. És mégis Ő jut az eszembe. De miért, miért? Jönne már a nagy fehér semmi... Lassan zuhanok és már nem érdekel semmi. »

Nem mondhatom el senkinek...
Elmondom hát mindenkinek. Évek óta tartom magam egy ígérethez, ami már nem köt ugyan, de képtelen vagyok elmondani bárkinek is. De talán így személytelenül kiadhatom magamból. Végre... Történetem igencsak fiatal koromból származik, amikor még csak az iskola... »





Minden jog fenntartva © 2019, www.szerelemmel.hu | Jogi nyilatkozat / Adatvédelmi tájékoztató | Kapcsolat: info (kukac) szerelemmel.hu | WebMinute Kft.