Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze az egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ






Kategória: Szerelem

Mondd, te mit választanál?

A napokban olvastam, hogy manapság a házasságokban már nem a 7. év a legkritikusabb, a vízválasztó… hanem a 20. év. Egyre több házaspár „dobja be a törölközőt”, válik el, kezd új életet a házastársa nélkül. Ennek különböző okai lehetnek – mindenki tapasztalja vagy tapasztalta a saját bőrén – ami idáig vezet, hogy jobb a „nélküled”, csak ne veled tovább…

Az viszont mégis gondolkodóba ejt, mert általában a házaspárok nem máról holnapra jutnak erre a döntésre, ….nagyon sok keserűség, csalódások megélése után hozza meg azt a döntést, hogy vége. Általában a másik fél az első ilyen felmerülő gondolatra is csak legyintéssel reagál… ugyan már! Hiszti és majd elmúlik. Az első gondolat után, viszont követi a következő ismételten és a többi…..
Mint örök hűséget esküdött, jóban-rosszban, szegénységben-gazdaságban, ásó és a kapa után már valahogy annyira egyértelműnek tudjuk le a másikat, hogy megszokottá válik számunkra és sajnos a „fényét” is elveszti a társ egy idő után.
A megoldó kulcs: a beszélgetés. Bármikor, és mindent. Ne akkor lepődjünk meg, amikor a másik már elhatározásra jutott és ne akkor kezdjük el az ígérgetéseket, hogy megváltozunk – mert önmagunkat is becsapjuk, - mindenki nagyon jól tudja, hogy a „felvett”, megszokott rossz tulajdonságait már sosem fogja levetni”. Sem most, sem a következő új kapcsolatánál.
Ezen csak a másik megoldó kulcs: a tolerancia képes segíteni.

A következő ami szintén meglep, hogy a nők többsége jut erre az elhatározásra, hogy válni akar.
– kivéve azokat akik sajnálják a megszokott kényelmet és igénylik a két lábon járó pénztárcát. – Ha apuka véletlenül csalatkozásba is esne, inkább megbocsájtják: a család a mindenek előtt címmel, és szemet hunyva, megesketve apát, hogy soha többet nem lép félre: csak maradjon meg a „tűzhely melege” és a havi fix bevétel a konyhára!
Azok a nők, akik viszont megelégelve az elmúlt évek fáradalmait, közlik életük ex- párjával, hogy itt a vége – nos a legtöbb férfi meglepetten hallgat, mert nekik eddig minden egyértelmű volt és maga volt a „tökéletesség”. Nem is értik mi üthetett az asszonykába, hogy ennyi év után képes lenne itt hagyni és felrúgni mindent csak azért a két szóért, hogy: NEM BOLDOG. Hisz mindene meg van, megvehetett mindent amit csak akart, netalántán még nyaralni is mehetett, karácsonyra a kívánt aranyakat is megkaphatta stb…..
…. és ilyenkor a férj semmit sem ért. Hol rontotta el? … és egyáltalán meddig fog tartani ez az állapot, mikorra fog lenyugodni… ilyenkor gőzerővel pedálozik, hátha még egy-két ajándék segíthet. Ezt viszont a feleség úgy veszi, hogy meg akarják vásárolni” …. mert nem az ajándékokról van szó, de nem ám.

Hol a kedvesség, a figyelmesség, mikor volt, hogy csak úgy” kivették a kezéből az otthoni munkát? Vagy esetleg meghallgatták, mikor hullafáradtan hazaesett a munkából? Esetleg egy fodrász látogatás után dicséretet is kapott otthon az urától? Vagy esetlegesen nem felejtették el a születés-névnapját, ami a minimum…..
A férjet hamarabb körbeugrálja” a nő, lesi minden szavát míg viszonzást már évek óta nem kap…. Az intim együttlétekről, mikor elég lenne csak egy összebújás egy gyertya mellett és csak a másikra figyelni… ez mikor volt? Ki emlékszik már erre…… !!!

A férj egy esetben pakolja össze asszonyát: amikor is ráébred, hogy felszarvazták…. azaz megcsalták. Ezt egyetlen férfi sem tűri el, megbocsájtani pedig végképp nem tud. Minden más kisebb „bűnnek” számít,ami megbocsájtható, de a megcsalás felér a halálos bűnnel.

Nos, Hölgyeim és Uraim! …. lehet van tanulság? Tudunk még tanulni a hibáinkból? Tudunk- e még odafigyelni a másik emberre, vagy mindent hagyunk a régi megszokott kerékvágásban haladni?
(A cikket beküldte: Lexi38)



Házasság és gyerek nélkül párkapcsolatban élni...
Hiába vagyok szerelmes, már nem vágyom se házasságra, se gyerekre... Igazából csalódtam és mostmár csak azt szeretném, ha lenne egy normális kapcsolatom, ahol élvezhetem a párom társaságát, a közös programokat, és az intimitást. Még akkor is, ha ennél tovább nem jutunk soha... »

Villámcsapás, vihar nélkül
Február, a hideg szél még csípi az arcomat, a tavasz közeledte még messze messze jár, mégis szikrázó napsütötte a délután, mely meghatározza az életem hátra levő időszakát. A február, hol mások fázva bújnak sáljaik mögé, és remélnek egy melegebb holnapért, én a... »





Minden jog fenntartva © 2018, www.szerelemmel.hu | Jogi nyilatkozat / Adatvédelmi tájékoztató | Kapcsolat: info (kukac) szerelemmel.hu | WebMinute Kft.