Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze az egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ






Kategória: Szerelem

Mondd, te mit választanál?

A napokban olvastam, hogy manapság a házasságokban már nem a 7. év a legkritikusabb, a vízválasztó… hanem a 20. év. Egyre több házaspár „dobja be a törölközőt”, válik el, kezd új életet a házastársa nélkül. Ennek különböző okai lehetnek – mindenki tapasztalja vagy tapasztalta a saját bőrén – ami idáig vezet, hogy jobb a „nélküled”, csak ne veled tovább…

Az viszont mégis gondolkodóba ejt, mert általában a házaspárok nem máról holnapra jutnak erre a döntésre, ….nagyon sok keserűség, csalódások megélése után hozza meg azt a döntést, hogy vége. Általában a másik fél az első ilyen felmerülő gondolatra is csak legyintéssel reagál… ugyan már! Hiszti és majd elmúlik. Az első gondolat után, viszont követi a következő ismételten és a többi…..
Mint örök hűséget esküdött, jóban-rosszban, szegénységben-gazdaságban, ásó és a kapa után már valahogy annyira egyértelműnek tudjuk le a másikat, hogy megszokottá válik számunkra és sajnos a „fényét” is elveszti a társ egy idő után.
A megoldó kulcs: a beszélgetés. Bármikor, és mindent. Ne akkor lepődjünk meg, amikor a másik már elhatározásra jutott és ne akkor kezdjük el az ígérgetéseket, hogy megváltozunk – mert önmagunkat is becsapjuk, - mindenki nagyon jól tudja, hogy a „felvett”, megszokott rossz tulajdonságait már sosem fogja levetni”. Sem most, sem a következő új kapcsolatánál.
Ezen csak a másik megoldó kulcs: a tolerancia képes segíteni.

A következő ami szintén meglep, hogy a nők többsége jut erre az elhatározásra, hogy válni akar.
– kivéve azokat akik sajnálják a megszokott kényelmet és igénylik a két lábon járó pénztárcát. – Ha apuka véletlenül csalatkozásba is esne, inkább megbocsájtják: a család a mindenek előtt címmel, és szemet hunyva, megesketve apát, hogy soha többet nem lép félre: csak maradjon meg a „tűzhely melege” és a havi fix bevétel a konyhára!
Azok a nők, akik viszont megelégelve az elmúlt évek fáradalmait, közlik életük ex- párjával, hogy itt a vége – nos a legtöbb férfi meglepetten hallgat, mert nekik eddig minden egyértelmű volt és maga volt a „tökéletesség”. Nem is értik mi üthetett az asszonykába, hogy ennyi év után képes lenne itt hagyni és felrúgni mindent csak azért a két szóért, hogy: NEM BOLDOG. Hisz mindene meg van, megvehetett mindent amit csak akart, netalántán még nyaralni is mehetett, karácsonyra a kívánt aranyakat is megkaphatta stb…..
…. és ilyenkor a férj semmit sem ért. Hol rontotta el? … és egyáltalán meddig fog tartani ez az állapot, mikorra fog lenyugodni… ilyenkor gőzerővel pedálozik, hátha még egy-két ajándék segíthet. Ezt viszont a feleség úgy veszi, hogy meg akarják vásárolni” …. mert nem az ajándékokról van szó, de nem ám.

Hol a kedvesség, a figyelmesség, mikor volt, hogy csak úgy” kivették a kezéből az otthoni munkát? Vagy esetleg meghallgatták, mikor hullafáradtan hazaesett a munkából? Esetleg egy fodrász látogatás után dicséretet is kapott otthon az urától? Vagy esetlegesen nem felejtették el a születés-névnapját, ami a minimum…..
A férjet hamarabb körbeugrálja” a nő, lesi minden szavát míg viszonzást már évek óta nem kap…. Az intim együttlétekről, mikor elég lenne csak egy összebújás egy gyertya mellett és csak a másikra figyelni… ez mikor volt? Ki emlékszik már erre…… !!!

A férj egy esetben pakolja össze asszonyát: amikor is ráébred, hogy felszarvazták…. azaz megcsalták. Ezt egyetlen férfi sem tűri el, megbocsájtani pedig végképp nem tud. Minden más kisebb „bűnnek” számít,ami megbocsájtható, de a megcsalás felér a halálos bűnnel.

Nos, Hölgyeim és Uraim! …. lehet van tanulság? Tudunk még tanulni a hibáinkból? Tudunk- e még odafigyelni a másik emberre, vagy mindent hagyunk a régi megszokott kerékvágásban haladni?
(A cikket beküldte: Lexi38)



Házasság és gyerek nélkül párkapcsolatban élni...
Hiába vagyok szerelmes, már nem vágyom se házasságra, se gyerekre... Igazából csalódtam és mostmár csak azt szeretném, ha lenne egy normális kapcsolatom, ahol élvezhetem a párom társaságát, a közös programokat, és az intimitást. Még akkor is, ha ennél tovább nem jutunk soha... »

Nem mondhatom el senkinek...
Elmondom hát mindenkinek. Évek óta tartom magam egy ígérethez, ami már nem köt ugyan, de képtelen vagyok elmondani bárkinek is. De talán így személytelenül kiadhatom magamból. Végre... Történetem igencsak fiatal koromból származik, amikor még csak az iskola... »





Minden jog fenntartva © 2020, www.szerelemmel.hu | Jogi nyilatkozat / Adatvédelmi tájékoztató | Kapcsolat: info (kukac) szerelemmel.hu | WebMinute Kft.