Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze az egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ






Kategória: Esküvő és házasság

Sötéten, vagy reálisan?

Csak körülöttem fordult feje tetejére a világ? Csak én látom azt, hogy manapság a kapcsolatokban nincs kitartás, némi alkalmazkodás?
Jó volt nagyanyáinknak 40-50 évet leélni egy férfival, vagy az a jó, ha 2-5-10 évente új férjünk, feleségünk és családunk van?


Ezek a kérdések jutnak eszembe, és nem tudom, hogy sötéten látom a helyzetet, vagy reálisan. Tényleg mindenki önmegvalósít manapság és nem hajlandó egy kicsit sem alkalmazkodni, vagy csak körülöttem zajlik ez így?

Ha a férfiismerőseimet hallgatom, az jön ki a dologból, hogy a nők manapság teljesen elvadultak. Csak a pénz érdekli őket, nem hajlandóak alkalmazkodni és totál idióták. DE! Ha a nőket hallgatom, ugyanez a képlet, csak fordítva. Mi van itt? Én legszívesebben összehoznám ezeket az egyedülálló és kétségbeesett embereket, hátha tudnak egymással mit kezdeni. Néha, már sajnálom a férfiakat, ha velük beszélek, aztán a csajokat, mikor őket hallgatom. Nem vagyok pártatlan, hiszen adottságaimat és születésemet tekintve nő vagyok, de nagyon igyekszem nem részrehajlóan hallgatni barátaimat, ismerőseimet.

Szerintem tényleg másként élünk manapság, mint anyáink, de ez az ő generációjukra is igaz volt. Valószínűleg ez már mindig így lesz, amíg forog a föld. Ezzel nincs is bajom, meg a mai tizenévesek tuti röhögnek a mi dolgainkon, pedig mi sem vagyunk még öregek (a fiatal korosztály nevében beszélek: 25-40 év, szerintem:) ). Nekem az értékrend megváltozása, kikopása a problémám. Úgy tűnik, a mai fiataloknak nincs értékrendje! De tudjátok mit? Minden relatív, ez is. Mikor én bizalmasan elmeséltem valamit egy barátnőnek és nem volt kétségem afelől, elmondhatom-e neki, ő egyből visszamondta annak, akinek nem kellett volna. Tudom, hogy tapasztalatlan voltam és ne bízzak meg mindenkiben – ami egy másik kérdést vet fel – de én akkor elgondolkodtam azon, hogy ő teljesen normálisnak tartotta azt, hogy figyelmezteti egy barátját valamire, amit megtudott tőlem, holott én árulásnak tartottam. Neki ez volt a normális és elítélt engem. Neki hogy magyarázzam meg, hogy nekem ártott, csalódást okozott, mikor szerinte nem. Ez ugyan olyan, mint hogy hiába vitatkozunk az örök nők-férfiak témáról, soha nem tudunk dűlőre jutni, mert genetikailag, lelkileg és testileg is mások vagyunk, különbözünk és az almát, ne akarjuk különben sem a körtével összehasonlítani!

Minden, csak beállítottság kérdése, kinek mi az érték, kinek mi a jó és ki mit tart természetesnek, ki hol és hogyan nevelkedett, honnan jön, hová tart és emlékszik-e gyökereire. Van, aki összeomlik egy nemtől, van, aki bármit elvisel az élettől. Most ez a cikk vajon negatív, vagy pozitív hangvételű? Most akkor baj van a mai pár- és emberi kapcsolatokkal, vagy nem? Most sötéten látom a helyzetet, vagy reálisan….?

-SAN-
(A cikket beküldte: kisgé)



Esküvő - gyerek: igen vagy nem?
Idén férjhez megyek, de sok a bonyodalom ekörül családon belül. És még mekkora lenne ha tudnák, hogy valószínűleg sohasem akarok majd gyereket szülni... Mindig is szerettem szerelmes lenni, valószínűleg túl sokszor voltam szerelmes pusztán a szerelem gondolatába,... »

Csak a félelem kötött össze vele, de sikerült az újrakezdés nélküle
Nem gondoltam volna, hogy elég erős leszek az újrakezdéshez, de sikerült. Egy bonyolult kapcsolatból léptem ki. Négy évig szenvedtem egy olyan ember mellett, akivel csak a félelem volt az, ami összekötött. Elég rosszul ment a szakítás, de a mostani párom miatt megérte! »





Minden jog fenntartva © 2019, www.szerelemmel.hu | Jogi nyilatkozat / Adatvédelmi tájékoztató | Kapcsolat: info (kukac) szerelemmel.hu | WebMinute Kft.