Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze az egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ






Kategória: Megcsalás és szakítás

Valóban megérte várni...

20 évet vártam egy férfire... Most már végre együtt élünk, de nem tudom megérte-e. Van valami, ami elbizonytalanít, de magamnak sem merem beismerni, hogy tévedtem! Szeretnék újra bízni benne, hinni a kapcsolatunkban, és hinni azt, hogy semmi nem állhatja útját a boldogságunknak.

20 évvel ezelőtt megismerkedtem egy férfival, én akkor voltam 20 éves, Ő 36 éves, nős, két gyerekkel. Egymásba szerettünk. De nagyon! Tényleg! Azt, hogy miért nem vált el, nem volt kérdés közöttünk. Nagyon sok odafigyelést, törődést, szeretetet, szerelmet kaptam tőle. Lehet, hogy az én családi hátterem miatt nem is akartam menekülni egy kapcsolatba, mert nem éltem igazi családba, féltem tőle, nem tudtam, hogy kell egy családot alakítani. Beletörődtem ebbe a helyzetbe.
A hosszú idő alatt voltak nagyon jó és nagyon rossz időszakok, de mindig visszataláltunk egymáshoz. Volt, hogy hozzám költözött, és megint vissza a családjához.
Tavaly elvált. Lehet, hogy ennek és is oka voltam, már azt hiszem megelégeltem a várakozást, szerettem volna, ha véglegesen összekötjük az életünket.
Ez év elején össze is költöztünk. Valami miatt olyan erős kötődés alakult ki közöttünk újra, mint még soha... Talán a kapcsolatunk elején sem éreztük egymás iránt azt a lángoló szerelmet, mint most.
De aztán történt valami. Részemről bizalmatlanság, féltékenység, kíváncsiság.
Megtudtam az egyik közösségi portálon a jelszavát, belementem, és hát találtam ott valamit, aminek nem kellett volna ott lennie.
Egy szerelmes vers, melyet ugyan ő kapott, de most a kapcsolat megszakítása miatt küldte vissza a lánynak, hogy amit abban írt, az hazugság volt. Az derült ki a levélből, hogy hiába hívta a lányt, az nem vette fel a telefont egész nap. A dátum, amikor hívta, az a párom születésnapjának a dátuma volt. Mi előtte este ünnepeltünk, akkor voltunk együtt. Napközben nem, mert nekem is dolgom akadt, és neki is dolga volt az irodában.
A lány 40 évvel fiatalabb a páromnál.
Természetesen megkérdeztem a dolgot. Soha nem tudtam köntörfalazni, én rögtön nekiszegeztem a kérdést. Azt mondta, hogy nem volt közöttük semmi, pusztán csak atyai érzéseket táplált a lánnyal szemben, próbálta volna jó útra téríteni.
Azonban én is megkérdeztem a lánytól, hogy volt-e közöttük szexuális kapcsolat, és ő gátlástalanul válaszolta, hogy igen, és hogy női praktikákkal bármelyik férfit meg lehet hódítani. 18 évesen! Én 40 vagyok, de ilyet a mai napig nem mernék kijelenteni.
Sajnos azóta ez folyamatosan beszédtéma közöttünk, elég viharos veszekedéseink vannak.
Most a névnapján a kislány újra felvette vele a kapcsolatot, üzenet, sms, vers. De a párom már elküldte, hogy nem érdekli.
Nem tudok belenyugodni ebbe a helyzetbe. Nem tudom, kinek higgyek. Szeretnék hinni a páromnak, hiszen ha nem hiszek neki, akkor magamat értéktelenítem le.
A másik oldalról meg itt van az, hogy már 40 éves vagyok, igaz, hogy a párom 56, de még mindig jól néz ki, igazán megirigyelhetné sok fiatal. Én már nem vagyok 20 éves, nem is szeretnék az lenni, de látom magamon az öregedés jeleit, és mint nő, nem tudok ebbe belenyugodni. Nem tetszem magamnak. Látom, hogy a fiatalok szépek, vidámak, tele vannak magabiztossággal, azt hiszik, hogy övék a világ, előttük nem is született senki. Ezért nem tudom neki ezt a dolgot megbocsátani, még akkor is, ha el is hiszem, hogy nem történt semmi közöttük.
Nem akarom, hogy ez tönkretegye a kapcsolatunkat. Viszont azt is érzem, hogy bár nagyon szeretem, nem merem az utóbbi időben kimutatni az érzelmeimet, mert félek, hogy nevetségessé válok.
(A cikket beküldte: bisztrica)



Csak egy szerelmeslevél
Megint Neked írok, kis titkos Szerelmem. Talán ez az utolsó, hogy Rád emlékezem. El kell engedjelek, de olyan nehéz, így még inkább emlékezem. Még húzom az időt, még kínozom magam. Zorán énekli: "a szerelemnek múlnia kell, ha múlik akkor fájnia kell, hogy érezd... »

Zűrzavaros szerelem
Egy ideje érzem azt, hogy a sors, isteni akarat, véletlen - ki hogy nevezi, próbál valamit tanítani nekem! Én hiszem, hogy amíg egy feladatot nem oldottál meg, addig mindig más és más formában, de az élet eléd rakja, hogy próbálkozz vele... »





Minden jog fenntartva © 2019, www.szerelemmel.hu | Jogi nyilatkozat / Adatvédelmi tájékoztató | Kapcsolat: info (kukac) szerelemmel.hu | WebMinute Kft.